Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kérdező válaszol

2021.11.02

10
SZ. I: Valóban így volt, Katalin azt mondta, hogy aki a Gépipar
nevében a miniszterelnöktől kérdezni mer, arra az emberre neki
szüksége van.
– Nem utolsó szempont, ha valaki kiterjedt kapcsolatrendszer
birtokában van, megnyílnak előtte az ajtók a nagy emberek előtt.
Tudhatjuk mindannyian, hogy miniszterelnökök, államfők, olim-
piai bajnokok és különböző világhírességek is megszólaltak inter-
júidban. A Hetedhéthatár magazinnál eltöltött időszakot hogyan
értékeled? Azt már tudjuk, hogy Te mivel gazdagítottad a lapot és

a lap olvasóit. Mi az, amit a Hetedhéthatár magazin adott neked?
SZ.I: A Hetedhéthatár nagyon sokat adott nem csak nekem, hanem
minden egyes Hetedhéthatárosnak. Nagyon jó csapat alakult ki már
1997-ben, ami állandóan bővült. Sajnos már sokan nem élnek azok
közül, akikkel én 1997-ben találkoztam. Az első időben kéthetente
voltak szerkesztőbizottsági ülések. Ha nem is kéthetenként, de egy-
két havonta odautaztam.
– Azt hozzá kell tenni, hogy a szerkesztőbizottsági ülések megje-
lölés nagyon hivatalos, a valóság azért más. Nem úgy kell elképzelni
ezeket, mint egy munkahelyi értekezletet, ahol leül mindenki és
elmondja, hogy mivel készült a következő lapszámba, hanem sokkal
közvetlenebb, baráti hangvételű találkozók voltak ezek.
SZ.I: Valóban így volt. Nagy érdeklődéssel várták mindig az Ipa-
ros Kisvendéglőben, a „pécsi Pilvaxban” a résztvevők, hogy milyen
cikkek kerültek be. Akkoriban a Hetedhéthatár még nem online
volt, hanem papír, és már csütörtökön, a találkozó napján mindig

megkaptuk a pénteken megjelenő újságot. Nagy élvezettel vettük
az újságot kézbe, s ezeken az összejöveteleken az évek folyamán
egyre jobban megismertük és megszerettük egymást.
– Ez a lényeg! Nem csak egymás kutatási területét, szakmáját
ismerhettük meg, hanem egymás személyiségét is. Valóban, egy
nagy baráti társaság, egy nagy család jött létre a Hetedhéthatár
révén. A szakmához visszakanyarodva, arról szeretnélek kérdezi 11
– már amennyire lehetséges elárulni a jó interjú titkát – mi kell
ahhoz, hogy egy interjú során azt kapja az interjú készítője, amit
szeretne, és amire közvetve az újság olvasói kíváncsiak. Hogyan
lehet úgy elkészíteni egy interjút, hogy mindaz átjöjjön a megszó-
laltatott interjúalanytól, amire az olvasó kíváncsi?
Sz.I: Nem könnyű egy jó interjút megcsinálni. A legfontosabb,
hogy összhang alakuljon ki a kérdező és a kérdezett között. Ha
bármelyik hiányzik, akkor nem lesz jó az interjú. Akármilyen jó
kérdésekre lehet olyan válaszokat adni, amelyek elrontják az inter-
jút, ugyanakkor lehet rossz kérdésre is jó választ kapni. Ilyenkor
egyszerűbb a rossz kérdést írásban utólag kijavítani. A legfonto-
sabb szempont, ugyanúgy, mintha valaki vizsgázni megy felsőbb
intézménybe, hogy alaposan felkészüljön. A jó interjú egyik fontos
titka, hogy fölkészültnek kell lennünk a meginterjúvolt személyből
szakmailag, és esetleg a hobbiját is kell ismerni. Mindenkire pozitív
hatással van az, ha látja, hogy aki kérdezi, ismeri az életútját. Ezt
magamon is tapasztaltam. Előfordult viszont olyan is, hogy nem
megfelelően készültem fel, és már a második-harmadik kérdésnél
megmondta az interjúalany, hogy akkor fáradjak vissza, amikor
fölkészültem.
– Ezek szerint két részre lehet bontani a felkészülést. Meg kell
ismerni az interjúalanyt egyrészt szakmai tevékenysége oldaláról,
másrészt emberi oldaláról – ideértve a szokásait, hobbijait. Akivel
azonban életedben először találkozol, azzal hogyan találod meg azt
az összhangot, ami szükséges ahhoz, hogy egy jól sikerült beszél-
getés kerekedjen ki a végén?
SZ.I: Amint az előbbiekben mondtam, el kell olvasni a vele
készült anyagokat, minél többet! Meg kell ismerni az életrajzát, de
az se káros, ha esetleg érdeklődik az ember az egész habitusáról,
hogy milyen típusú az illető. Az is előfordul, hogy akármennyire
fölkészült az ember, ha egy rossz napot fog ki, az az interjú rová-
sára meg.12
– Mi alapján választod ki az interjúalanyokat? Van egy előre
elkészített terv, hogy kikkel szeretnél interjút készíteni? Avagy:
hogyha alkalom kínálkozik, akkor megragadod a lehetőséget?
SZ.I: Sokszor kínálkozott lehetőség, de nem minden esetben
ragadtam meg. Lehet, hogy már a koromnál fogva van ez így. Nem
szívesen vállalom azt, hogy felkészületlenül készítsek interjút. Néha
nagyon nehéz a döntést meghozni, mert lehet, hogy valakivel nem
lesz még egyszer lehetőség interjút készíteni. Volt már rá példa – épp
a közelmúltban egy fogadáson találkoztam egy olimpiai bajnokkal
– de az életéből nem voltam fölkészülve, így nem vállaltam annak
ódiumát, hogy lássa, nem vagyok életéből naprakész.
– Beszéljünk azokról a munkáidról, melyekre büszke vagy! Van-
nak kedvenc interjúid?
SZ.I: Egy félt tucatot szívesen említek, ezt már máskor is meg-
kérdezték tőlem. Habsburg Ottó királyi fenség, kivel nagy öröm
volt készíteni interjút. Aztán Faludy György, költőfejedelem író,
Pungor Ernő akadémikus. Ők már sajnos nem élnek. Szintén nagy
szeretettel és örömmel emlékszem vissza Kádár Béla akadémikus-
sal, volt miniszterrel készített interjúmra. Erdő Péter bíboros szin-
tén kellemes emlékeket ébreszt bennem, vele már két alkalommal
is sikerült interjút készítenem. Szintén két interjú készült Vízy E.
Szilveszterrel, az MTA korábbi elnökével. Még egy közelmúltbeli
interjú kedves számomra – ez már a hetedik – Elizabeth Blackburn
Nobel-díjas orvossal. Nagyon nagy szó egy Nobel-díjassal beszélni!
– Van-e a munka mellett szabadidőd? Mi a hobbid? Vagy a
szakma és a hobbi szorosan összefonódik?
SZ.I: Összefonódik. Korábban még sportoltam, de most már nem.
Szeretek sokat olvasni, különösen az interjúköteteket kedvelem.
Nagyon sok jó interjúkészítő van a világban. Szeretem a rádiót és
a televíziót is nézni. Különösen az interjúkat figyelem, azért, hogy
esetleg valamit elleshetek belőlük.13
– Ahogy a mondás is tartja, jó pap holtig tanul. Mindenhonnan
lehet módszereket tanulni. Maradjunk még a felkészülésnél, az
interjúkészítés alapjainál! Tervezed-e valamilyen formában átadni
tapasztalataidat, tudásodat az azok számára, akik ezt a pályát
választják?
SZ.I: Ennek két formája lehetséges. Az egyik, hogyha valaki
megkérdez engem – készült már rádió vagy TV interjú például.
A másik, hogy tervezem egy könyvben az interjúkészítés mód-
szertanának a megírását. A lassúságomat figyelembe véve, ez egy
hosszabb távú munka – bár ne úgy lenne! – de talán majd 2014.
januártól, a „hetvenkedési” időszakomban erre is jut idő.
– Az internetes újságírás korában vagyunk, amikor bárki írhat
blogot, megoszthatja gondolatait a világhálón. Csak a szabadidő
képez korlátokat azok számára, akik ilyen tevékenységet szeretné-
nek folytatni. Boldog-boldogtalan újságírónak gondolhatja magát.
Találkozhatunk olyan megnyilatkozásokkal, amelyek bőven hagynak
kívánni valót maguk után. Mit gondolsz: ezek a kezdeményezések
előbb-utóbb kiforrják magukat és idővel kirostálódnak a rosszab-
bak, vagy úgy látod ezek a fajta megnyilvánulások inkább rontják
a szakma színvonalát? Mit tanácsolsz azoknak, akik az újságírással
kezdenek foglalkozni? Nekik milyen nehézségekkel, buktatókkal
kell szembenézniük?
SZ.I: Annyira nem vagyok okos ember, hogy ezt a problémát
meg tudjam oldani. Szerintem az egész világon mindenütt keresik
a választ arra, hogy mennyiben különbözik a blog és az internetes
újságírás a hagyományos újságírástól. A nem internetes újságírás-
ban is lehet rossz cikket írni. Talán annyit mondanék, hogy egyre
inkább arra felé kellene tendálni, hogy ha valaki ír egy interne-
tes újságnak bármilyen cikket, hogy azt valaki nézze át, hogy ne
legyen benne hiba. Az írott sajtóban többen nézték át a megjelenő
cikkeket, így nagyobb valószínűsége volt a minőségi munkának.
Néhány kivételtől eltekintve, nem hiszem azt, hogy a legtöbb ember 14
képes arra, hogy az újságírás minden területéhez egyformán ragyo-
góan értsen, ráadásul tökéletes a helyesírása és művészi fotókat is
tudjon készíteni.
– Napjainkban egyre kevesebb olyan „polihisztor” van, aki az
átlagoshoz képest több szakterülethez is magas szinten ért. Az
újságírás széles körben való elterjedése kapcsán sajnos gyako-
riak a szakmai pontatlanságok, amelyeket utána sorra átvesznek.

Korábban beszélgettünk is arról, hogy milyen nehéz a megjelenő

írásokat szakmailag ellenőrizni, nincs garancia arra, hogy a meg-
jelenő tartalom valós, és így biztos alapot jelenthet egy további
cikk megírásához. A Kérdeztem-válaszoltak című interjúköteted
megjelenését Szarvastól Kanadáig nagy siker övezte. Te magad,
mint a kötet szerzője, hogy élted meg azt a lelkes fogadtatást, ami

az olvasók részéről megnyilvánult?
SZ.I: Az az álláspontom, hogy megjelenjen interjú egy újságban,
az komoly munka. De az igazi, ha ezek az interjúk külön nyomta-
tásban jelennek meg. Nagyon fontos ez azért is, mert akkor úgy a
szerző, mint aki a könyvet szerkeszti, még legalább egyszer átnézi.
Minden szerzőnek ajánlom, ha megjelenik egy kötete, akkor ennek
híre könyvbemutató formájában jusson el a közönséghez! A könyv-
bemutatón elhangzott kérdésekből nagyon sokat lehet tanulni. Egy
könyvbemutatón rossz kérdés nincs, csak rossz válasz. Különösen
a Kérdeztem-válaszoltak című könyvnél nagyon sokat tanultam
az ott elhangzott kérdésekből. Öröm számomra, hogy Budapesten,
Pécsett, Szarvason és Kanadában is sikerült tartani könyvbemutatót
az interjúkötet kapcsán.
Számomra a legnagyobb élményt természetesen a kanadai könyv-
bemutató jelentette. Sok érdekes dolgot kérdeztek tőlem és nagyon
sokat tanultam a Kanadában élő magyaroktól. Nagyon jóleső érzés
volt, hogy Kerekes Sándor barátom révén sikerült találkoznom a
montreali főpolgármesterrel és a kabinetfőnökkel, akik megtiszteltek
azzal, hogy, a könyvemből akartak vásárolni. Ezt természetesen 15
nem fogadtam el, ajándékba adtam nekik... Így a kötet egy példánya
bekerülhetett a Montreali Főpolgármesteri Hivatal könyvtárába. Sőt,
mint a könyv szerzője, a főpolgármester vendégeként beleírhattam
a Hivatal Aranykönyvébe!
– Erről az eseményről fénykép is megjelent a Hetedhéthatárban.
SZ.I: Nemes érzés volt! Ezt követően találkozhattam Magyaror-
szág kanadai nagykövetével, Vastagh Pállal, valamint a Montrealban
élő főkonzullal, Szentmihályi Gyulával, aki tárlatvezetést tartott
számomra a hegedűmúzeumban. Mindketten kértek a könyvemből
1-1 példányt.
– Úgy tudom, „ha már ott jártál”, akkor nem csak mint vendég
élvezted a helyiek szeretetét, hanem rögtön aktív munkába fogtál
és meginterjúvoltad az említett személyeket.
SZ.I: A kanadai magyar nagykövettel és a konzul úrral is készült
interjú.
– Mondhatjuk, hogy a szakmád az életed, és véletlenül sem sza-
lasztod el a kínálkozó interjúlehetőségeket.
SZ.I: Hadd említsem, hogy amikor itt volt a kanadai főkormányzó,
akkor szintén sikerült vele interjút készítenem.
– A kanadai kapcsolat – ha lehet mondani – a többihez képest
is még intenzívebb?
SZ.I: Igen. Kitűnő barátom, a sportberkekben híres Kerekes Sándor
révén, aki megszólal az első könyvemben és benne lesz a követ-
kezőben is.
– Úgy tudom, már készül a következő interjúkötet. Milyen konk-
rét elképzeléseid vannak ezzel kapocsaltban?
SZ.I: Valóban, a Kérdeztem – válaszoltak következő kötetén gon-
dolkozom. Átnézve a Hetedhéthatárban 1997. óta megjelent interjú-
imat, ebbe szeretnék betenni olyat is, ami 1997 és 2000 között jelent
meg. Hiszen az azóta eltelt évek távlatából ezekre már korrajzként
lehet tekinteni. Úgy érzem ezek – legalábbis számomra – értéke-
sebbek, mint a közelmúltban megjelent beszélgetések. Sokan azt 16
mondják, az a jó és fontos interjú ami a közelmúltban jelent meg.
Azonban én úgy érzem, hogy ez nem így van. Igenis van egy-két

olyan régebbi anyag, amit érdemes megjelentetni a készülő kötet-
ben. Illetve esetleg olyanokat is, melyeket a 2008-ban megjelent
interjúkötetem után készítettem.
– Kikkel szeretnél a közeli, vagy a távolabbi jövőben interjút
készíteni? Emlékszem, a tavaly májusi könyvbemutatón említettél

néhány személyiséget.
SZ.I: Igen, tudom kikre gondolsz. Ez inkább az álom kategóri-
ában szerepel, bár nagyon pozitív hozzáállást tapasztaltam: Erdő
Péter bíboros úr és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr is
támogatnak ebben. Ha személyesen nem is, de kérdések elküldé-
sével Őszentségének XVI. Benedek pápának. Viszont megmondom
őszintén, olvastam Peter Seewald német újságíró pápával készített
interjúkötetét: valami csodálatosan fölkészült ember, egészen speci-
ális interjúkészítési módszere van, amiből nagyon sokat tanultam.
A másik személyiség Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke.
Korábban Tuffo nagykövet úrral többször sikerült beszélgetnem –
tervbe vettem, hogy a jelenlegi nagykövettel is felvéve a kapcsolatot
megpróbálom az interjút elkészíteni. A közelmúltban a szlovák és

a brazil nagykövettel állapodtunk meg interjúról. Az elkövetkező
időkben ezt a két riportot tervezem. Meg kell mondanom, sok inter-
júm van magnószalagon, vagy leírva, melyek publikálásra várnak,
s inkább ezzel szeretnék foglalkozni. Természetesen, ha egy „nagy
vad puskám elé kerülne”, akkor azon elgondolkoznék, de minden-
képpen csak akkor, ha fölkészült vagyok. Mindenkiből nem tud az
ember fölkészült lenni. Nem tudni, mikor kerülök olyan helyzetbe,
hogy találkozok valami „különleges prédával”!
– Eddig főként politikusok, közéleti személyiségek kerültek elő-
térbe, viszont említetted azt is, hogy korábban aktívan sportoltál.
Idén lesz a londoni olimpia. Tervezel a szívedhez oly közel álló 17
terület, a sport legfontosabb idei eseményén személyesen jelen
lenni? Sportolókkal interjút készíteni a helyszínen?
SZ.I: Az leginkább pénz kérdése, nem tervezem. Meg kell mond-
jam, 1980-ban a moszkvai olimpiára szerettem volna elmenni, de
állásproblémák miatt le kellett mondanom azt az utat amit most
már nagyon bánok. Nincs olyan sportoló, akivel tervezek interjút.
Azonban van a magyar csapatban egy-két olyan ember, akivel
már készítettem interjút. Közülük kettőt kiemelnék: egyikük Berki
Krisztián, aki elképzelhető, hogy érmes lesz, és a kedvenc spor-
tolónőm, akivel már készült interjú, Janics Natasa. Inkább innen,
Magyarországról drukkolok az én két kedvencemnek, hátha megint
gyarapítják az olimpiai érmek számát.
– Bízzunk benne! A másik kedvenc területed a művészet, azon
belül a film. Volt alkalmad Jiri Menzellel személyesen találkozni
és interjút készíteni vele. Úgy érzem azonban, hogy nem csupán,
mint interjúalany volt fontos számodra az Oscar-díjas filmrendező,
mert tudom, hogy maga a filmművészet is fontos szerepet tölt be
az életedben. Rendszeres résztvevője vagy filmfesztiváloknak, akár
Budapesten, akár Pécsett. Erről néhány gondolatot megosztanál
velünk?
SZ.I: Megmondom őszintén, hogy a filmművészethez nem annyira
értek, de sikerült pár filmrendezővel beszélnem. Menzel mellett
Jancsó Miklóssal is készítettem interjút. Továbbá van egy interjúm
az Észak című díjnyertes norvég film rendezőjével, Rune Denstad
Langlo-val, akivel Budapesten a Titanic Filmfesztiválon találkoztam.
– Az egészségügy, az orvostudomány világa szintén közel áll
hozzád. Az interjúalanyaid között szerepelnek akadémikusok, olyan
személyiségek, akik az orvostudomány területén tevékenykednek.
Személyes indíttatásból került képbe ez a különleges, számomra
talán kicsit kakukktojásként megjelenő terület? – hiszen a sport,
vagy a politika nap mint nap ott van az életünkben, a filmművésze